Tanulmány sugárút 9.

Pörgés -nyár vége felé én már erre vártam, hát most megkaptam! Igazából ami nagyon elgondolkoztató, az az, hogy amilyen feladatokat ősztől bevállaltam, azoknak még csak egy része indult be, és én már most is érzem, hogy bizony viszek súlyt... Nem roskadok bele - igaz, ez még csak véletlenül sem lenne cél - de azért néha bizony megesik, hogy egymás utáni két éjszakán összesen 3 órát alszom. Szerintem sokan hülyének néznének, ha azt mondanám teljesen őszintén, hogy én ezt élvezem. Egyrészt, én nem szeretem a merev korlátokat, sőt, akkor érzem jól magam, ha nagy személyes teret és rugalmas időbeosztást tudhatok magaménak, ami azt jelenti, hogy ugyan van, hogy nem alszom, de olyan is, hogy lefekszem pár órára délután. Azt gondolom, hogy az az energia, amit arra fordítunk, hogy jól érezzük magunkat, valójában egy befektetés. És hiszek benne hogy megtérül!

Talán egy kicsit érthetőbb lesz, hogy miért is dobódom fel annyira a hajnalig tartó munkától is, ha a folyamatot próbálom megmutatni:

22 éves vagyok, egyetemista, ráadásul lány, és csak azért, mert a fejembe vettem, hogy megvalósítom azt, amiről a buszon ülve, fókusz nélküli tekintettel és komoly ábrázattal az ablakon kifelé meredve szokás terveket szövögetni, ott vagyok éjjel 11 órakor a számítógépem előtt, hogy megfogalmazzam azt a sajtóközleményt, melynek lényegét aznap személyesen Magyar Bálint, az SZDSZ Oktatási Kabinetjének vezetője vázolta föl nekem - nekem, az SZDSZ Oktatási Kabinetje titkárának. Majd az elkészített dokumentumot elküldöm a kommunikációért felelős egyik vezetőnknek, aki, mint reggel látom, egyetlen apró szó módosítása nélkül felteszi azt az SZDSZ honlapjára - melyben ott van a nevem azok mellett az oktatási szakértők mellett, akikre (mások mellett) a leginkább felnézek.
Vagy egy másik este, amikor találok egy e-mailt a friss, ropogós szdsz-es e-mail címemen a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy megbíznak vele, hogy egy bizonyos kormányprogram oktatást érintő részeit elemezze és véleményezze az Oktatási Kabinet 2 napos határidővel. Szervezzem meg, hogy legyen ilyen vélemény. Bizonyára sokaknak elképesztően unalmas lenne ezt az anyagot olvasni és elemezni, de nekem nemhogy távolról sem az, hanem hihetetlen módon élvezem. Nem azért, mert annyira olvasmányos és színes, hanem azért, mert egy óriási lehetőség olyan kérdéseket boncolgatni, melyek hosszú évekre befolyásolhatják az ország haladási irányát.

És miközben ilyen kérdésekkel foglalkozom, látom magam előtt, amint azok a velem egykorú fiatalok, akikkel előző nap együtt nevettünk az egyetem folyosóin, vagy ültünk be egy szórakozóhelyre egyik este, akik mély barátaim, vagy csupán haverjaim, hogyan alszanak éppen mélyen álmukban, és mosolygok rajta, ha arra gondolok, hogy annak ellenére, hogy UFÓnak is nézhetnének, keresik a társaságom. Úgy érzem, mintha egy fődíjat nyertem volna meg és büszke vagyok rá, hogy a sokszor ennyire különböző szerepeimet is ha nem is egyszerre, hanem felváltva, de harmonikusan meg tudom élni.
Büszke vagyok, még ha fogalmam sincs is arról, hogy a mindenki más által írottakat is éppen annyira egy az egyben teszik-e föl a honlapra, mint amit én fogalmaztam meg, mert ahol tartok, és amiben számítanak rám, azt én értem el, azért mert akartam és azért, mert érdemesnek tartottak rá. Most pedig igyekszem bebizonyítani, hogy képes vagyok a lehető legjobban elvégezni a rám szabott feladatot. Akkor is, ha az elején még nehéz, mert nincsenek meg minden esetben azok a keretek, amikről tudhatnám, hogy ezek között jó ha mozgok, ilyen sorrendben, és a részfeladatok ilyen és ilyen prioritásával jó ha közelítem meg a kitűzött nagyobb célt. Vagyis még nincsenek a kezemben az eszközök, ezeket is a folyamatban kell kialakítanom magamnak, de igazából ezzel nincs is semmi gond - csak érzem, hogy felelősség.