Mi, a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteinek képviselői azt gondoljuk, szükség van konstruktivitásra az oktatáspolitikában annak érdekében, hogy országunk az oktatást érintő legfontosabb mutatók tekintetében végre fejlődésnek induljon. "Nem dughatjuk homokba a fejünket", nem zárhatjuk ki egymás véleményét a döntéshozásból, mert a tét a jövő nemzedék sorsa.

Különböző nézőpontjaink vannak, de azt gondoljuk, éppen ez az, ami segíthet számunkra a legfontosabb kérdések helyes megválaszolásában, mivel ennek köszönhetően tudjuk különböző buktatókra felhívni a figyelmet, így egymás javaslatait figyelembe véve nagyobb eséllyel tudjuk esetleg ki is küszöbölni azokat. Természetes, hogy egyelőre arról is nagyon különböző elképzeléseink vannak, hogy a legfontosabb célokat milyen eszközökkel lehet leginkább megvalósítani, de az egyes eszközök alkalmasságáról csak azok után tudunk beszélni, ha abban egyet értünk, hogy mire kell, hogy használjuk azokat.

Mi öten emberként, szakértőként ültünk össze, és konszenzusra jutottunk abban, hogy a négyéves ciklusokon túlmutató hosszú távú célkitűzésként az alábbi kérdések és problémák megoldása lenne a mindenkori kormányzó erők legfontosabb feladata az oktatáspolitikában:

- Az oktatás elsődleges célja a személyes képességek mind teljesebb kiteljesítése kell, hogy legyen, melynek szerves részét képezi a nevelés is. A valódi esélyegyenlőség megvalósításához nélkülözhetetlen a szolgáltató állam aktív szerepvállalása. A magyar oktatási rendszernek minden diák számára lehetőséget kell nyújtania arra, hogy tevőlegesen befolyásolni tudja életének alakulását, saját boldogulása őrajta múljon, ne körülményei határozzák meg azt.
- Az oktatásban legyen domináns a lexikai tudás elsajátítása mellett a személyiség- és kompetenciafejlesztés, hogy a felnövő generációk felnőttkorukra testileg és lelkileg egészséges emberként felelősséget tudjanak vállalni saját életükért, és a társadalom más tagjaiért, közösségeiért is.
- Az iskola segítsen a kulturális és nemzeti hagyományaink ápolásában, oly módon, hogy segítse a pozitív nemzeti identitástudat felépítését, mivel az identitás személyiségünk alappillére.
- A pedagógusi hivatás presztízsét emelni kell, hiszen rajtuk is múlik a jövő generációinak sorsa, ezért a tanári pálya társadalmi megbecsültségét feltétlenül vissza kell állítani.  Nem mindegy számunkra, hogy a tehetséges fiatalok választják-e maguknak a tanári pályát, és ha így döntöttek, kitartanak-e hivatásuk mellett.
- Az oktatáspolitika segítse az esélyegyenlőség megteremtését, az iskola ne konzerválja a hátrányos helyzetűek lehetőségeit. A szociális igazságosság elősegítését és a közjót szolgáló oktatáspolitikára van szükség, ahol az alkotmányos alapjogok hatékonyan érvényre juthatnak.

Azt gondoljuk, az, hogy mi öten a fenti alapkérdésekben konszenzusra jutottunk az első lépések azért, hogy ezek a közös törekvéseink a jövő letéteményesei érdekében minél előbb megvalósuljanak. Érezzük, hogy nekünk, fiataloknak is felelősségünk van az oktatáspolitika alakításában, és vállaljuk ezt a felelősségünket, hiszen azt gondoljuk, különböző gondolkodásmódunk nemhogy nem probléma, hanem érték.

Böröcz László           Huber Szebasztián            Kiss László

 Fidelitas                       IDF                         FIB

..........……………….                        ..... ………………..

dr. Stágel Bence                         Várnagy Priszcilla