...Az például az, hogy lehet-e néha máshogy szavazni egy frakcióban mint a többség? Ebben nagyon nem normális módon gondolkozom, azt hiszem, hogy lehet. Valami nagyon utópisztikus  képem van a politikáról, amit még én magam is belátok, hogy egyelőre  nem állja meg a helyét a realitás talaján, mégis  makacs öszvér módjára kitartok mellette. Én teljesen fordított üzemmódban gondolkozom.

Tehát ami mindenképpen közös, az a közös célok. Például a szakképzési átalakítások célja az, hogy maga a képzés magasabb színvonalon történjen, növekedjen a szakmában elhelyezkedők száma, javuljanak a tárgyi és személyi feltételek és az infrastruktúra. Mindehhez számos lépést kellett meghozni annak érdekében például, hogy uniós források megpályázásához megteremtsük a feltételeket. Itt most mondom, hogy a témában nem tudom magam kellő mélységekig ásni, mert sosem volt mélyebb szakmai kapcsolatom a szakképzéssel vagy annak irányításával és szervezésével, tehát szakmai szempontból álláspontom nem tekinthető vonatkozási alapnak. Tehát egy átlagos tájékozottság mellett puszta logikával tudom megközelíteni a kérdést. Hozzáteszem, nem látom problémának, hogy ha akár egy képviselő is konkrét kérdésben azt mondaná: "Gyerekek, én ebben nem vagyok képzett, aminek tudok utánanézek, de ebben a kérdésben nem szeretnék nyomatékosan állást foglalni" - lehet hogy csak nekem, mert ebben is másként gondolkozom, de ez hitelesebben hat. Szóval nem lenne hiteles a fent említett kérdésben kinyilatkoztatnom a TUTIt. Azt látom, hogy ahhoz, hogy jól szervezett képzési hálózat alakuljon ki, a központok létrehozása előremutató tényező lehet, hiszen egy-egy központban bizonyos felszereléseket, műhelyeket elég csak egyszer biztosítani, viszont épp ezért lehet majd magasabb színvonalú eszközökkel felszerelni. Logikusnak tűnik, hogy egyszerűbb 1 nagyon modern és nagyon felszerelt, mint sok pici nagyon modern és nagyon felszerelt épületet létrehozni és működtetni. Ráadásul a központokban működhetne egy tanácshozó testület, melynek tagja lenne egy kamara-tag ill. gazdasági szereplők is mindazért, hogy a tanulók elhelyezkedését még inkább segíthessék. (Azt meg nem látom óriási problémának, hogy a bezárandó iskolák területeiről gondolkoznak hogy hogyan lehetne értékesíteni, hiszen előbb-utóbb erre majd végül is egyszer biztos hogy sor kell hogy kerüljön...)
Ugyanakkor a cél elérésének érdekében van olyan is, hogy nem értem miért éppen egy adott eszközt választottak (ami ugye értelemszerűen két dolgot tükrözhet: a tájékozatlanságomat ill. az eszköz kevéssé megfelelő voltát is még akár...). Például nem tudom a választ arra, hogy miért volt halaszthatatlan a döntések előterjesztését ilyen gyors tempóban kidolgozni, majd egy következő fázisban küldeni el azt az érdekképviseleti szerveknek és az érintetteknek (itt tehát hiányzik nekem egy láncszem ami a gyorsaságot magyarázza, és ami ha nem volna, akkor biztos az oktatási bizottság is úgy döntött volna, hogy előbb az érintettekkel egyeztet, majd utána jár körül szakmailag minden eshetőséget ami alapján kiválasztja a legmegfelelőbb döntési tervezetet és ezt folyamatosan kommunikálja). Nem látom azt sem, hiszen nem vettem részt a döntéshozásban, hogy a konkrét döntés-tervezeteket arról, hogy pontosan melyik iskolákat zárják be és melyiket vonják össze másikkal, pontosan milyen szakmai anyagok alapján készítették, így nem tudok választ adni arra, hogy miért választottak ki kifejezetten népszerű iskolákat is mint potenciálisan bezárandókat. Mindezen kérdésekkel a zsebemben mondom azt, hogy az alapelvek olyanok, amikben lévén hogy liberálisan gondolkodva a modern képzési rendszert támogatjuk, mindig is egyet értettünk.