Nem tartozom azok közé, akik csak skandálják, hogy a politika romlott, és hogy előrejutni csak akkor lehet, ha ahhoz olyan kapcsolataid is vannak. Bár bizonyára ez így igaz - azoknak, akik ebben hisznek. És sokan vannak. De vajon mi generálja ezt a folyamatot? Ha ugyanis elhisszük, beletörődünk, akkor eszerint cselekszünk, arra pedig más is csak eszerint tud majd reagálni... Vagyis? Vagyis pygmalion-effektus, azaz önmagát beteljesítő jóslat kel útra.

De ha az ember tenni akar, akkor erre kell, hogy legyen lehetőség. Lépésről lépésre lehet előre jutni. Én, mint Új Generációs munkacsoport-vezető, azon felül, hogy kötelességemnek érzem, még élvezem is, ha belecsöppenhetek (/tünk, mármint az egész munkacsoport) a képviselők szakmai munkájába. A múlt héten például Sándor Klára és a később csatlakozó Magyar Bálint hallgatta meg kérdéseinket, véleményeinket a készülőben lévő közoktatási és felsőoktatási törvénymódosításról. Nagy élmény volt, ezt meg kell hogy mondjam, hogy kicsit részesei lehettünk egy országos parlamenti munkának. Nyitottak voltak, segítőkészek, és emberiek. Igaz, ezen nem most lepődtem meg, mert nem most beszéltem velük először, de mindenképpen bátorít és lelkesít az ilyen tapasztalat, hiszen utat nyit. Azt mutatja, hogy megéri nem bedőlni a sallangnak és eleve feltételezni, hogy a másik nem képes meghallani amit mondanánk, megéri felvenni a kapcsolatot, megéri tenni azt, ami a dolgunk, és erről beszámolni. Megéri hinni, hogy érdemes nem beletörődni. Nekem pusztán azért is, mert jobban érzem magam tőle.