Az biztos, hogy kemény ez a téma, felvállalása rengeteg érdeket sért, és nagyon könnyű félreérteni. Azért én mégis veszem a bukósisakom, és belevágok: innen nem tűnik zsákutcának.Bátorságot mindehhez pl. az ad, hogy éppen jövök a "drogprevenció és egészségfejlesztés az iskolában" című kurzusom vizsgájáról, és remélem 5öst kapok... Na, nyilván nem csak ez. Az is, hogy évek óta szinte nem is láttam olyan sajtóban megjelent anyagot, mely nyíltan, és számomra bizalomgerjesztően beszélne a problémáról. Politikailag pedig egyedül az SZDSZ és annak ifjúsági szervezete, az ÚG az, aki fel merte vállalni, hogy ez igenis probléma a mai életben, és az eddig bevetett eszközökkel statisztikailag igazolható módon nem lehetett megfékezni. Csakhogy azt gondolom, a kommunikáción még van mit csiszolni.
Én speciel, mikor rájöttem, hogy az SZDSZ képviseli egyedül Magyarországon azt a liberális oktatáspolitikát, mely gyermekközpontú, a képességek fejlesztését szorgalmazza a tényanyag bemagoltatása helyett és a XXI. századi világban való kompetens életre készít fel, rögtön elbizonytalanodtam, hogy igen ám, de azok nem mind drogosak?? Ha megszavazzuk őket, akkor mindent engedélyezni fognak, és milyen világ lesz itt akkor! Sajnos ma ugyanis ez a közvélemény. Szerencsére, egy Kedves Kompetensebb Ismerősöm még a kérdés feltevése előtt meg is válaszolta nekem azt. Tévedek, az SZDSZ nem támogatja a drogok terjedését. Összességében csak azt mondja, hogy a büntetés semmire sem megoldás, a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt. De arra nagyon. És valóban: egy kapcsolót kell csak elforgatni, de mennyire más lesz így az eredmény!!
Addiktológiai szakemberek ma egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy a szerhasználatot befolyásoló tényezők közé (illegális és legális szereké egyaránt) az iskolai -, a családi - és az egyén pszichoszociális adottságai tartoznak. Nemzetközi kutatóprogramok (pl.: HBSc) világítottak rá egybehangzóan az eredményekre:
A rizikómagatartással negatív összefüggésben van tehát az oldott, meleg iskolai légkör, amely a diákok igényeit veszi figyelembe, a jó tanár-diák kapcsolat, valamint a jó tanulmányi eredmény. A két szülős családokban szignifikánsan kisebb a droghasználók aránya, mint az egyszülős családokban, és ott, ahol a gyerekek elégedettek a szüleikkel való kapcsolattal, a szülők tudnak az ő szabadidős tevékenységeikről, ott kisebb a szerhasználat rizikója. Jelentős hatása van a szülői modellnek magának is, ugyanis azokban a családokban, ahol a szülő a stresszt különböző akár legális drogok (alkohol, dohány, gyógyszerek) segítségével vezeti le, ott ez a modell hat a gyermek azon hajlandóságára is, hogy a stresszel való megbirkózásban ő maga is valamilyen típusú droghoz nyúljon. A családban előforduló pszichés betegségek és a nagy mértékű családi stressz, a pszichés tényezők közül pedig az agresszió, az önkárosító tevékenységek gondolata szintén fokozza a tudatmódosító szerekkel való visszaélés rizikóját. Ellenben a stabil önértékelés (külső tényezők nem befolyásolják nagyon könnyen azt, hogy éppen jónak vagy rosszabbnak értékeli általánosságban önmagát), az optimizmus, az életcélok megléte, a belső motiváció (egy tevékenységet nem külső tényezők megszerzése miatt végez, hanem azért, mert jutalom nélkül is élvezi a tevékenységet), a hit abban, hogy képes hatni a környezetére és arra, ami történik vele, mind mind hozzájárulnak a serdülőkori átalakulások pozitív kimeneteléhez, az egészségtudatosság növeléséhez, és így a szerhasználat megelőzéséhez.
Ezen körülmények megteremtése lenne tehát az ideális oktatási rendszer feladata, és az igazán hatásos drogpolitika is egyben, mely immár nem annyival intézné el a fennálló problémát, hogy aki életében egyszer is illegális, akár könnyű drogot fogyasztott (nem szégyellem, hogy én nem tartozom közéjük), az "szépen megy a dutyiba, aztán majd ott jól megtanulja". De mit tanul meg? Hogy hogyan kell mondjuk kokainnal kereskedni miután kijött? Mert ha józanul belegondolunk, nagyobb erre az esély, mint arra, hogy megfogadja, hogy többet életében nem gyújt rá egy füves cigire sem. A legtöbb párt mégis ezt az egy utat szorgalmazza, ezt erősítgeti jobban és jobban, holott ma már a nyugati kultúrák többségében dekriminalizálják a marihuánás cigaretta fogyasztást, Svédország egyedüliként képviseli az Európai Unióban továbbra is a totális tiltást. A dekriminalizálást szorgalmazza az SZDSZ is, nem a legalizálást. Az a nagy különbség a kettő között, hogy bár a dekriminalizált tevékenységek nem minősülnek bűncselekménynek, törvényi szabályozás továbbra is vonatkozhat rájuk. Ilyen lehet például a prostituáltak kötelező orvosi vizsgálatának megkövetelése, vagy pénzbírság kiszabása a könnyű drogok birtoklásáért, vagy gyógykezelés börtönbüntetés helyett. A legalizáció ezzel szemben az összes vagy majdnem összes törvényi korlátot megszünteti egy tevékenységgel kapcsolatban, ezt pedig nem lehetne megengedni.
Tehát még egyszer: a liberálisok nézőpontja, hogy ma a drogkérdés súlyos probléma szerte a nagyvilágban, és erre a megoldást a dekriminalizáció jelentheti az iskolai egészségfejlesztő, más készség- és személyiségfejlesztő, ill. egyéb prevenciós programokkal párhuzamosan. Pontosan azért, mert közelebb vissz, és ezért támogatandó, hogy a büntetés helyett a gyógyítást helyezzék előtérbe, valamint a megelőzésre, ismeretterjesztésre fordítsák a legnagyobb hangsúlyt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hella5 2007.05.23. 19:43:57
dekriminalizáció: én sem értek egyet azzal h csukjuk be négyeljük fel, égessük meg aki elszívott 1-2 cigit.
De a kenderfesztivál némileg kultikus jellegű, üzenettel ér fel a gyerekek számára: tessék lehet szabadon mindent, nem ártalmas az egészségre, nem lesz bajod belőle.
"megoldást a dekriminalizáció jelentheti az iskolai egészségfejlesztő, más készség- és személyiségfejlesztő, ill. egyéb prevenciós programokkal párhuzamosan" : most vonnak ki pénzt az oktatásból, most csökkentik a tanárok létszámát, emelik az óraszámot. Ki fog egészségfejleszteni, személyiségfejleszteni?
Egyébként te miért nem mentél ki? (költői kérdés, nem kell megválaszolni)
Továbbá úgy olvastam, a legújabb hivatalos álláspont szerint nincs könnyű és nincs kemény. Te hogy tudod?
Remélem, jól sikerült a vizsga!
priszcilla · tanulmanyut.blog.hu 2007.05.27. 17:19:10
Viszont egészen más módon és intenzitással hatnak a cannbisszármazékok például az emberi szervezetre és agyra, mint mondjuk a heroin. Ezért lenne célszerű szerintem más eszközökkel szabályozni a fogyasztásukat (és megelőzni a hamarabb súlyosabb problémákat okozó szerek használatát)!
Egyébként 5-ös lett a vizsgám :)
hella5 · http://www.blogter.hu/index.php?action=view_profile&user_id=23403 2007.05.27. 22:49:18
Akkor te mint szakember is ezt hallottad, hogy újabban nincs könnyű.
Miért nem osztod ezt meg a többiekkel is?
Nem jössz át a blogterre? Az nekem olvasottabnak tűnik.
Zoli 2007.06.11. 16:49:10
Tudom, kicsit lassan reagáltam a bejegyzésedre, de sokáig tartott kialakítani a véleményem, és a bírálaton túl kitalálni a konstruktív javaslatot.
Én nem hiszek abban, hogy minden "büntetés" nélkül, pusztán csak megfelelő megelőzéssel-tájékoztatással vissza lehet szorítani a terjedését. Ha semmi akadálya nem lenne venni valamilyen könnyűdrogot, akkor olyanok is kipróbálnák, akik amúgy a "félelem" miatt nem tették volna, illetve a már fogyasztók magabiztosabban vennék meg. (Tudom, hogy csúnya szó, nem kéne a félelemre építeni, várd ki a végét...)Szóval, én nem ereszteném rá a társadalomra a dekriminalizált könnyűdrogokat.
Ahogy én képzelem a dolgokat: én nem börtönnel büntetném az alkalmi fogyasztókat, hanem közmunkával. Értsd: valakit rajtakapnak, akkor x órára menjen mondjuk havat lapátolni. Ha még egyszer rajtakapják, akkor kétszer annyi ideig, stb. Nem börtönbe menne, hanem legalább valamit törlesztene. És ha ez neki így tetszik, akkor csinálja csak. És emellett jöhetne a bővebb-jobb tájékoztatás.
Szerintem egy ilyen rendszer sokkal inkább vállalható, és a nagyközönség gyomrának is emészthetőbb lenne.
Zoli
Morcos 2007.09.30. 05:25:35
Nézzük társadalmilag. Tegyük fel, hogy egy 17 éves fiatalkorút elkapnak, és épp a 18. életévüket betöltött haverjaival sikerült kézre keríteni őket. Ilyen esetben a fiatalkorút védi a törvény, és a "felnőttre" hárítja a felelősséget, amit kiskorú sérelmére elkövetett minősített esetnek hívunk. Tegyük fel emellé, hogy csak az idősebbnél találtak maradékot. Ilyenkor ha egyszerűen mindenki az igazat mondja, akkor helyből kiskorú sérelmére elkövetett eset, ami meg van fejelve egy átadással (ilyen esetben az alkotmánybírósági határozat értelmében nem lehet elterelésre küldeni az illetőt). Két minősített esettel priusza lesz az illetőnek. Mire jó ez? Lesz egy emberkénk, akinek a neve mellett lesz egy adat, hogy valaha valamikor mondjuk szerencsés esetben pénzbírságot kapott az ügyért. Nem kaphat erkölcsi bizonyítványt egy darabig, így jó eséllyel kiszorul a munkaerőpiac széles spektrumáról. A meghurcolásnak, a lefülelést követő 3.-4. órában bekövetkező házkutatásnak, és a félretájékoztatott szülők irreális félelmének köszönhetően nem épp kellemes benyomásai lesznek az őt körülvevő világról. Szóval mérlegel magában, hmmm... mi is volt kellemes? Megéri ez a procedúra az államnak vagy sem? Mivel kriminálisnak tekinti a füvező fiatalokat, így a fiatalok is kriminálisan tekinthetnek magukra.
Ez egy elkpási eset fogysztói szemszögből. Nézzük meg egy anyuka/apuka szemszögéből! Mit sem sejtve az igazak álmát alusszák, amikor a rendőrség valószínüleg drogkereső kutyával rájuk nyitja (jobb esetben) az ajtót. Pici fiuk bejön leszegett fejjel, és mondja, hogy mi is van. Nyilván amíg ott vannak a rendőrbácsik addig nem fognak nagy patáliát csapni, de már villódzik a fejükben a gondolat, hogy mit is rontottam el? A gyerekem heroinozni fog, és 28évesen temethetem, mint Jim Morrisont? Vagy csak szimplán börtönbe kerül? Mi lesz vele azután? Kitanulja a mesterséget, és már árulni is fog? NA NEM!!! És ilyenkor jönnek a hibás válaszok abból adódóan, hogy nincsenek megfelelően tájékoztatva arról, hogy mit is tett a drága gyermekük. Pedig valójában nem tett mást, mint amit naponta tízezrek tesznek...
Vegyünk egy másik szülő példáját. Takarítja a fia szobáját, és talál egy kis zacskót benne valamilyen ismeretlen anyaggal. És elgondolkodik. Mi az isten ez? Drogozik a fiam? Miért? Mit csináljak? Hívjak rendőrt? Kihez forduljak? Ki magyarázza el ezt nekem? A gyerek biztos nem, mivel fél elmondani bármit is, tudván, hogy anyuka sohasem fogja megérteni, hogy az amit a TVben mondanak abból egy szó sem igaz, és hogy totális félretájékoztatásról van szó. Mint a szocializmusban. Amiről nem beszélnek az nincs is. Pedig van. És nem olyan, mint ahogy azt mondták, mint a szocializmusban a haldokló kapitalizmus (szép halál, nem mondom, szép halál). A tény ugyanis az, hogy a fogyasztók köztünk élnek. Nem tudjuk, hogy kik azok, de vannak. El kell rejtőzniük! Orvosi tapasztalatok szerint a fűfogyasztók 90%-a normális életet él, nincsenek problémáik a társadalmi beilleszkedéssel, a baráti kapcsolataikkal, a szüleikkel, a munkájukkal. Az a 10% viszont nem ismert, nem kutatható, nem kiszűrhető. Ők lesznek valószínüleg azok, akik kipróbálnak más szereket, vagy féktelenül használnak minden a kezük ügyébe kerülő bódító szert. Problémáik vannak emberi kapcsolataikkal, és saját hiányosságaikat a drogfogyasztással feledtetik. Nem dolgoznak, valószínüleg megélhetési bűnözők lesznek, vagy már azok. Segíteni kell nekik, de ki fog? Ki fogja ráhívni a rendőröket? Ki segít? Az anyja, akivel még mindíg együtt él? A szobatársai, akik maguk is számkivetett fogyasztók? A barátai, akik mind problémás kábítószerfüggők?
Nade kicsit elkalandoztam. Szóval a dekriminalizáció arra nyújt lehetőséget, hogy nyíltan lehessen beszélni a problémáról, ledöntené a kapukat, kinyitná a szájzárakat. A szülőnek lehetőséget kínál, hogy már amikor a kezdeti jeleket észreveszi, akkor forduljon segítségért. Mert nem lesz belőle "ügy" nem rajta fognak a szomszédok csámcsogni, hanem kiderül, hogy a szomszéd fiú sem kivétel. Nem az lenne az elrettentés, hogy heroinisták képét mutogatják, meg, hogy 20 centis segglyuka lesz annak aki beleslukkol egy cigibe. Végre a problémás esetekkel foglalkozhatnának. Nem költenénk egy adóforintjainkból feleslegesen milliókat, hogy normális életekbe vargabetűt írjunk. A szülők tudnák, hogy egy füves cigitől nem dől össze a világ. Talán még ők is kipróbálnák. És nem dőlne össze a világ.