Miért csökevényesedik el a kommunikációnk? Hát nem biztos hogy a Net miatt. Vagy nem ilyen közvetlenül.

Percekkel ezelőtt még hatalmas elánnal és lelkesedéssel akartam elkezdeni püfölni a klaviatúriát azzal a szent meggyőződéssel, hogy én most kipötyögöm magamból, hogy mennyire felháborító a tendencia, hogy elcsökevényesedik a kommunikációnk, azt élő beszédben egyre ritkábban használjuk. (Erről szólt a cikk, amit Kedves Ismerősöm ajánlott imént figyelmembe). Aztán még éppen idejében elmosolyodtam a helyzet abszurditásán: ülök a monitor előtt egymagam és megírok egy cikket arról, hogy a monitor előtt egymagunkban ülés mennyire pusztítja az agytekervényeket és rontja az életszínvonalat? Hehh, majdnem!

Majd tovább gondoltam a szituációt: Épp ideje hogy magambanézzek hogy én mennyire rontom saját kommunikációm minőségét és elsivárosítom az életem? Nem azért mondom erre azt, hogy "nem", mert magam előtt (meg mások előtt) torzítanék, hanem azért, mert mint mindenben, ebben is a harmónián, a helyes mértéken van a hangsúly. Probléma lenne, ha a beszélgetéseim döntő többségét itt folytatnám le, de ez szerencsére nem így van. Én azt gondolom, fontos, hogy találjunk olyan embereket, akiknek a társaságában jól érezzük magunkat, mert az teszi teljessé valakinek az életét, ha minél több ponton tud kapcsolódni a világhoz. Ha ez nem így van, akkor előbb-utóbb üresnek, feleslegesnek fogja érezni magát. Ha pedig sok ponton kapcsolódik a világhoz és az emberkehez, akkor igenis a legtöbb esetben szüksége lesz a verbális kommunikációra, használni fogja és így fejleszteni is azt. Ha pedig egynél több utat is talál arra hogy kifejezhesse önmagát akkor csak nosza rajta, inkább lesz javára mint hátrányára!

Tehát csalóka a könnyű és magát kínálgató út: a modern kor ördögi kütyüire fogni a probléma okát, de észre kell hogy vegyük, hogy ugyanúgy eszköz a tv, az Internet, és az iskolában előforduló tesztek a felhasználóik kezében, mint ahogyan eszköz a kés is. Használhatjuk evéshez is, de meg is vághatjuk vele magunkat... Viszont ha sokat van a kezünkben, nagyobb az esély rá hogy megvágjuk magunkat. Ezért persze nem a kés lesz a felelős. Meg azért sem, hogy ha olló helyett (is) használjuk, és aztán nem vágunk vele túlzottan pontos, esztétikus csíkot elég rövid időn belül. Vagyis nem minden eszköz visz elég közel a kívánt célhoz, vannak hatékonyabbak, meg kevésbé hatékonyak is, és a mi dolgunk -a nevelőké pedig hatványozottan- hogy kiválasszuk azt, ami az adott körülmények között a legközelebb visz a célunkhoz és amivel aztán leginkább bánni tudunk. Ha pedig több eszközzel tudunk bánni, akkor örüljünk... (és figyeljünk, hogy össze ne keverjük őket)